Mondtam, adja ide a gyereket, vigyázni fogok rá nagyon, megígérem. Ideadta és elment.

Ott álltam, kezemben a kéthónapos kisfiúval, aki gyönyörű volt. Kis koszoskörmű cigány baba (kolleganőm kérdezte, hogy lehet egy ilyen kisgyerek körmealja fekete. Mondtam, biztos homokozott.), de édes pofa. Végigaludta, hogy az anyja sír, amiért kissé be is rágott a főnököm, mert éppen le nem térdeltünk imádkozni neki még a határozat nyomtatása közben is, hogy menjenek anyaotthonba, azonnal indulhatnak, a gyermekjólétis kollegák szereztek helyet, de nem. Az anya csak azt hajtogatta, hogy nem megy, az ura majd megváltozik. Meg a fenét! 

Terhesen megverte, egy hónapra rá szétverte a házat, újabb egy hónap múlva lefejelte az anyát, hogy az kórházba került. Kutyából nem lesz szalonna.

Roli békésen szunyókált az íróasztalomon, balkézzel a kis pocakját simogattam,jobb kezemmel a határozatomat számoztam. Bejött egy 50 körüli nő a főnökhöz, kétszer kapta vissza a fejét értetlen tekintettel. Mondjuk,tényleg elég érdekes látvány is lehetett egy pólyásbaba az asztalon.

Eltelt 3 munkanap, az apa (apa??? apa az ilyen???) még nem keresett.Pedig aznap éjszaka több verzióját is megálmodtam annak, hogy fogja szétverni az irodát. Volt benne ököl, késelés,mi szem-szájnak ingere.

Azért nem bánom, ha nem jön.

Roli nagyon jó helyre került, a nevelőszülő igazi kis tűzrőlpattant menyecske, a saját gyerekei rendkívül jólneveltek és teljesen természetesen kezelik a helyzetet, a két nála lévő kicsi nevelt baba pedig derűs,kiegyensúlyozott.

Nem tudom, mi lesz a felülvizsgálat eredménye. Csak azt, hogy nehéz lesz majd dönteni. De egy gyereknek nem lenne szabad azt hallania, látnia, éreznie hogy körülötte összeborul a világ.