Az ötéves kisfiú hatalmas kék szemeibe könnyet csalt a fájdalom, ahogy az orvos megemelte a törött karját. De ügyes kis pasi volt, tartotta magát, ami talán annak is volt köszönhető, hogy hamar megtanulta, az embernek gyakran össze kell szorítania a fogát, mert  ez a túlélést jelentheti.

A kék foltok eleinte nem tűntek fel, hiszen egy ötéves azért még elég gyakran csetlik-botlik, meg ugye, bicikli, fáramászás, ilyenek. A második törés után kezdett valami gyanús lenni, aztán jött a bizonyosság. Közben persze, láttuk, hogy sovány, de nem volt kóros, meg tudtuk, hogy nem sok húst és túrórudit lát, dehát emiatt nagyon sok gyerek még felnő tisztességgel. 

A végső pont az volt, amikor a monokli megjelent rajta. És a kis szöszke  csak összeszorította a fogát és hallgatott. Kemény volt, mint egy ókori görög hős. Pár perc múlva, a kolleganő ölében ülve szakadt át a zsilip nála. Nem értette, hogyan tud egy kéz simogatni, ütés helyett. És a döbbenet végre megríkatta. Csak sírt és sírt, ahogyan egy gyereknek sírnia kell, ha éhezik, fázik és rendszeresen megverik.

Van arra mentség, hogy egy gyereket ütnek-vernek???

Ha a gyerek nem szöszke, hanem fekete, ha a szeme nem kék, hanem olajosan-barnán csillog, már nem is sajnálnád???????