Az ütés súlya nem számít. Az érzés számít, a megalázó pír, ami utána marad. A düh, a tehetetlenség érzése. Veszel a kezedbe könyvet, elmenekülsz a valóság elől. Szívod magadba a sorokat, elképzeled, hogy távoli tájon jársz, szép emberek kedvesen mosolyognak, másvalaki vagy. A gondolat szabadsága.

Keresel függőségekben szabadságot, kergetsz álmokat. Teszel, hogy a tehetetlenség emlékét kitöröld. 

Megerősödsz és gyenge vagy. Félsz sírni, inkább szomorú bohóc leszel. 

Hát, így.