Margitka nem volt egy klasszikus arcvonásokkal megáldott szépasszony, miután Jeanne d' Arc-frizurát nyírt magának körömollóval, pláne. Sajnos, IQ-ja és kellemes megjelenése egyenes arányosságban álltak egymással.
Felfokozott lelkiállapotban esett be a családsegítőbe, és már kezdte is, mondanám, hogy in medias res, de ne káromkodjunk.
"Viki néni, Viki néni! Tessék már mondani Lajosnak, hogy ne piszkáljon, má' elnézést!"
(Viki néni két évvel fiatalabb Margitkánál, de sok év alatt ezt nem tudtuk megértetni a nővel, hiába, a szokások rabja volt.)
Kolleganő próbálta elmagyarázni, hogy egy férj részéről nem annyira piszkálás akar lenni, ha megsimogatja az asszony fenekét, de Margitka nem értett egyet.
"De Viki néni, Lajos a múltkor is arcon ütött egy virslivel, má' elnézést!"
Rövid, visszafojtott röhögéssel nehezített segítő beszélgetés után Margitka megnyugodva ment haza, Viki néni megígérte neki, hogy beszél Lajossal.
Az ajtó becsukódott, döbbent fejjel ültünk (nem, ezt nem lehet megszokni, újra és újra átéljük az agyleszívás élményét), amikor a huszonéves kolleganő megszólalt:
- Azért én nem bánnám, ha valaki arcon ütne egy virslivel. Má' elnézést....
Aki hallotta, hogy röhögünk visítva, szerintem a mai napig meg van győződve róla, hogy titokban, munkaidőben malacot vágtak a családgondozók...:D