Gyula vékony, magas, finom csontozatú középkorú cigányember volt, a hagyománytisztelő fajtából. Költő volt, érzékeny, kedves és nyitott. Párszor elmesélte, hogyan törött ki a cigányok szekerének a kereke a Sárrét kellős közepén, ami miatt ittragadtak.

Anyámmal egy napon születtek, talán ezért is, meg amiatt a kedves jólneveltség miatt is kedveltem, ami jellemezte. Vagy csak azért, mert mindig hahotázva fejeztünk be egy-egy ügyintézést...

Jópár éve, hogy az életének a szekere elveszítette a kereket maga alól és Gyula azóta egy bárányfelhő szélén ülve lógázza a lábát, szívja a cigarettát és szelíd mosollyal az arcán szemléli, ahogyan mi többiek folytatjuk.

Szívesen olvasnám a verseit, amikkel valami távoli rokon igencsak betüzelt a kályhába, amikor eljött, hogy magával vigye a kalapját, kabátját...