Tanár úr egy kopaszodó, jó humorú angyal volt, generációk emlékeznek emberségére. Huszonév távlatából is előttem van, ahogyan felrajzolta a 0-t a táblára, majd az osztály felé fordulva felemelte göcsörtös mutatóujját és azt mondta:"Figyelj, Malvin, mert ha most nem figyelsz, sosem tudod meg, hogy írjuk a kilencest!"

Egyik alkalommal hazaérve mesélte -szintén pedagógus-  feleségének, hogy a város szélén stoppoló volt tanítványt felvette, hazafuvarozta, közben jót beszélgettek.

Tanárnő csendesen csak annyit mondott: "Te Lajos, nem biztos, hogy jól tetted, hogy hazavitted. Annak a kislánynak az a kamionparkoló a munkahelye."

Élet, iskola, tanítványok, sorsok, tragédiák.