Több mint 3 éve, hogy beültünk együtt abba az autóba, hogy kapjatok az Élettől egy esélyt. Szépen megnőttetek, iskolába jártok, szeretet vesz körül benneteket. Igen, így is lehet..

(A család? Hát, nem tudom, meséljek tényleg?? Otthon minden változatlan, vagy tán rosszabb. Anyátok 25 évesen úgy néz ki mint egy negyvenes férfi, pedig milyen szép lány volt.. Született egy testvéretek, a gyámhivatal nem is engedte haza, örökbefogadta egy család. Aztán még egy, aki alkoholfüggőként látta meg a napvilágot. Ő is szerencsésnek mondható: túlélte és családban él, szerencséjére nem a vérszerintiben. Egy testvéretek nem élte túl az anyaméhben töltött időt, talán pár perc sem jutott neki. Az ikrekkel anyátok sosem látott orvost, védőnőt, de ezen már meg sem lepődtünk. A kisboltban ivott, vagy csak éppen csikket szedett, mikor megindult a szülés. Kijött a mentő, anyátok megszülte a gyermekét, aztán indult volna hazafelé, mikor az orvos ráripakodott, hogy maradjon a fenekén és szíveskedjen megszülni a második babát is... )

Nem, nem tudok mit mesélni a családról nektek. Jól vannak, sokat emlegetnek benneteket, csak tudjátok, nagyon nehezen élnek, azért nem tudnak látogatóba jönni. Talán majd, ha kicsit több pénzük lesz.. de szeretnek benneteket....

Ui.: 2012. szeptembere van. "Anya" újra gyermeket vár. Dühös vagyok.