Andi barátnőm gondozottja egy ötven feletti agglegény volt, jellegzetes figura. Két fiútestvérével és elvált húgával, meg annak gyerekeivel élt együtt, nem mondhatni, hogy teljes harmóniában. Az egész családnak volt egy kis defektje, eltérő mértékben. J-nek magas volt az IQ-ja.. valaha. Aztán elitta felét-kétharmadát, annyi azért maradt neki, hogy egy szál sárgarépánál okosabb legyen, de nem sokkal.

Vastag, sokdioptriás szemüvege mögött megfejthetetlen tekintet rejtőzött, leépültsége és a valami furcsán sugárzó lappangó agresszivitása félelmet keltett, bennem legalábbis.

Nadrágja bokája fölött 10 centivel harangozott, hogy a kockás inget a hónalja alatt bele tudja tűrni a nadrág derekába.

Ha a gyerekem nagyon felrántja magán a nadrágot, mindig J. jut eszembe, akkor szólok a gyereknek: fiam, úgy nézel ki mint egy középsúlyos agglegény! :-)